Közzétéve:

Míg élek, igyekszem, hogy hasznos lehessek

Veress Katalin
    2019 - 01 - 16

Míg élek, igyekszem, hogy hasznos lehessek

Hangsúlyozta beszélgetésünk során Hülitzerné Veress Katalin, a Vermix termékek megálmodója, feltalálója, gyártója és forgalmazója, akinek minden mondatából sugárzott a szeretet és a derű, miközben felidéztük a múltat, beszéltünk a termékekről, Kati terveiről és a munka iránti lankadhatatlan szeretetéről.

Hogyan kerültél a szépségipar berkeibe?

Orvos szerettem volna lenni (összesen két játékom volt: egy maci és egy orvosi táska), csak „rossz” családba születettem: amikor érettségiztem, a katonatiszt apámat megfosztották a rangjától, sokáig sehol sem kapott munkát, végül segédmunkás lett – mindez az ’50-es évekbeli tisztogatás jegyében. Nagyon szerettem a biológiát és a kémiát, de nem hogy az orvosira nem vettek fel, még kozmetikus tanulónak sem. Végül egy volt földbirtokos özvegye, Irma néni fogadott be tanulónak. Így sikerült bejutnom a kozmetika világába.

Miután végeztem, egy évig zacskót ragasztottam egy gyárban, mert kozmetikusként nem tudtam elhelyezkedni – akkoriban a maszekokra (ma vállalkozóknak hívják őket – a szerk.), tehát Irma nénire is gyanakodva néztek. A jövőben bízva, derűsen éltünk – csak így lehet túlélni a dolgokat. Apukám mondogatta, hogyha olyan mélyen vagy, mint mi, akkor már csak fölfelé kerülhetsz. Sosem szabad elkeseredni, hanem a kivezető utat kell megtalálni.
Én voltam a legjobb tanuló a kozmetikus iskolában – ugyanúgy, mint Ilcsi (néni – a szerk.), csak ő előbb végzett. A kitűnő bizonyítványommal végül elmentem egy szövetkezetthez, és mondtam, hogy bár rossz családba születtem, de ígérem, az Elnök elvtárs nem fog bennem csalódni… Sikerült, végül egy egész életet, 40 évet ledolgoztam a 16. kerületben – szerencsésnek érezhettem magam, mert nagyon szerettem a munkahelyemet, annak ellenére, hogy gyakran 14 órát dolgoztam. Nagyon derűs, boldog életet éltem, mert az élet derűs oldalán éltem.

Még ma is rendkívül aktívan dolgozol a szakmában.

Nem lehetett abbahagyni, a rendszerváltásnál lettem a szövetkezet elnöke, elég érdekesen: pénteken megjöttem Amerikából, szombaton engem választott meg a közgyűlés elnöknek. Ez (is) egy nehéz időszak volt, ugyanis mindez arról szólt, hogy bedöntsék a szövetkezetet, s egyesek jót kaszáljanak az értékesítésből. Nem hagytam veszni a közösség értékeit, megmentettem a szövetkezetet – mire ez sikerült végigvinnem, államosították. De én nem adtam fel. Mikor lehetővé vált, az egyes üzletrészek megvásárlása az önkormányzattól, azt a dolgozók között „osztottam szét”, pontosabban biztosítottam, hogy mindenki megvehesse azt az üzletrészt, amelyikben dolgozott – ha kellett, ehhez én adtam kölcsönt neki. Amikor nyugdíjba mentem, úgy változtattam meg a szabályokat, hogy csak a szövetkezet tagjai vehettek üzlethelyiséget. (Az üzlethelyiségeink iránt ugyanis nagyon megnőtt a kereslet, ebben az időszakban mindenki vállalkozni akart, s ha kihúzzák alólunk ezeket az üzleteket, az emberek mehettek volna isten hírével a nagyvilágnak.) A mi szövetkezetünk volt az egyetlen, amelyik a dolgozóké, azaz a volt tagoké lett.

A kozmetika mellett már az elejétől kezdve termékfejlesztő is voltál és vagy. Hogyan kezdődött?

Már a gimnáziumban, sok gyerek volt pattanásos, és ugyebár ez az a korszak, amikor kezdődik a nagy ő megtalálása: a szerelmes lányok engem kerestek meg, hogy sminkeljem ki őket, illetve mindenki hozzám fordult az iskolában, akinek pattanásos volt a bőre, mert én már akkor nagyban „kotyvaszgattam”, a kémia mindig is érdekelt. Sok borzalmas dolgot kikevertem, a társaim alávetették magukat a „kísérleteimnek” –, és végül egyre jobb lett, amit csináltam – én is használtam magamon a T-vonalban. Mikor elvégeztem a kozmetikus iskolát, bár még kicsit tökéletesítettem – az alaptermék már megvolt.

Természetes anyagokból készült ez az első rázókeverék, és a későbbiekben a többi is?

A ’60-as években csak természetes anyagokat ismertünk, mint például a borsav, a borvíz, a szalicil és az alkohol. Ilcsivel egy szövetkezetben (a Vénuszban) dolgoztunk, csak másik szalonban. Nála az öregedő nők voltak többségben, tehát ő a ráncok irányában keverte a dolgokat, az én szalonom pedig egy gimnázium mellett volt. A húgom is odajárt, és mondta az osztálytársainak, hogy jöjjenek hozzám a bőrproblémáikkal – egyre többen jöttek is a rengetegféle pattanásos bőrük miatt. A különféle bőrproblémákhoz alakítgattam folyamatosan az alapterméken, és így alakult ki lassan az egész termékcsalád.
Visszatérve a korábbi kérdésedre: amikor nyugdíjba mentem, már megvolt az egész termékcsalád, amit a mai napig tovább bővítek, a legújabb egy izzadsággátló készítmény, ami nemcsak hónaljra, hanem lábra is tökéletes.

Tehát, mikor nyugdíjba mentem, a termékeimet szabadalmaztattam, a forgalomba hozatali engedélynél azonban millió ellenállásba ütköztem egészen addig, amíg az egyik illetékes gyerekének bőre egy külföldről behozott gyógyszer hatására borzalmasan gyulladt pattanásos lett. Tudott a termékemről, s mondta a fián kipróbálhatom. Szerencsére Gyuszika bőre szépen helyrejött, így elhárulhatott az utolsó akadály, bevizsgálták őket és forgalomba kerülhettek.

Elmondhatom, hogy 100 %-osan magyar termék, a hatóanyagoktól kezdve, az elkészítésén át, egészen a csomagolásig. Egyre több országból érdeklődnek utánuk, például Laosz, India, Izrael. Több ajánlatot is kaptam, kapok külföldről, óriási összegért vennék meg tőlem, de én azt akarom, hogy ez a termék magyar legyen és maradjon, nem adom el idegenbe.

Hogy fogadták a szakemberek Őszi Beauty kiállításon a termékeiteket? Milyen visszajelzések voltak?

Rendkívüli volt az érdeklődés, a kiállítás után alig bírtam beszélni, már nem volt hangom. A rendelések után postán adogattam fel a csomagokat, mert még nem működik a webshopunk.

Milyen kozmetikai szerek találhatóak a fürdőszobádban? Mi a kedvenc kozmetikai kezelésed?

Csak a saját termékeimet használom. Ha felmerül egy új probléma, akkor készítek egy új szert, most például száraz lábra – így bővül a termékcsalád (illetve úgy, ha a környezetemben egy újabb kihívást látok ezen a téren). Nem járok kozmetikushoz, mindent megcsinálok magamnak, egyet kivéve: a szemöldöktetoválást.

Kire, mire vagy büszke különösebben?

A lányomra, aki orvos lett, ami az én álmom volt, és az unokámra. Mindketten örökölték az emberszeretetemet és a segíteni akarásomat. Emellett arra, hogy megmentettem a szövetkezetet az ott dolgozóknak.

Mindened megvan, sikeres vagy, milyen terveid vannak még?

Amíg élek, folytatom a termékfejlesztést, a legújabb a már említett izzadásgátló és száraz lábszár elleni krém mellett, a globális felmelegedés következtében megjelenő, itt nem honos szúnyogok miatt fejlesztettem ki egy rovarcsípésre való szert, ami nemcsak a fájdalmat és a viszketést csökkenti, hanem egyben fertőtleníti is a csípés helyét, így az nem fertőződhet el. Emellett még említhetném a már engedéllyel rendelkező sminklemosómat, szemránckrémemet, öregedő nőknek való testápolómat, és az eritmiás bőrre való krémemet.
Másik szívügyem, hogy szeretném elérni, hogy a kozmetikusok ne csak gyógyszertárból szerezhessék be a készítményeimet.
Egyszóval nem tervezem a nyugalomba vonulást: munka közben szeretnék meghalni.

Kedvenc zenéd, könyved, ételed?

A klasszikusokat szeretem, a görög mitológiát, a történelmi regényeket. Zenében Mozartot nagyon szeretem, annyi emberség árad a zenéjéből. A zöldséges, gyümölcsös csirkét szeretem, és szódát iszom, kólát sosem. Felkelés után reggel egy pohár langyos csapvizet iszom.

Hogyan jellemeznéd magad?

Elég akaratos vagyok, ezt fogalmazhatjuk úgy is persze, hogy céltudatos. Ha valamit elhatároztam, azt tűzön-vízen át, de megcsinálom.

Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?

Azt, hogy a gyerekek bőre, és ezáltal a lelke, rendben legyen.

Üzleti/szakmai filozófiád?

Úgy nyerni, hogy abból más is részesüljön: mindenkinek az érdeme szerint juttatni a haszonból.

Mi az a 3 dolog, ami a legfontosabb az életedben?

Szeretet, barátság, munka.